Melyik ijesztőbb, ha egy családi házban észlelnek paranormális jelenséget vagy ha egy elmegyógyintézetbe?
Egyik sem kellemes, bár az utóbbinál inkább kutatócsoportok szoktak a jelenségek után járni. A következő történet egy 1827-ben épült "Asylum" azaz elmegyógyintézetről szól, amelyet a connecticut-beli paranormalis kutató csoport osztott meg az oldalán 2010-ben tett kutatásuk után.
Röviden az épület sztorija, hogy 1827 - 1887-ig árva gyerekek, családok, öregek, mentálisan instabil személyek, mozgássérültek és még gyilkosok is "menedéket" találtak. (A "betegeken" alkalmaztak elektrosokk terápiát is) Azok akik itt meghaltak és nem volt családjuk, jelöletlen sírokba helyezték. Teljesen 1974-ben zárták be, de 20 év után, 2 személy megvette és most már, mint egy "historical location", történelmi színhely és nyilvános lett.
Kinézete is elég rideg:
Rengeteg paranormális jelenségnek színtere ez a hely, pl.: Árnyemberek, lépések hangja, kopogások (mondjuk ez, egy ilyen régi épületben nem meglepő, de vegyük bele ezt is.) és ajtók becsapódása pont előtted és persze rengeteg aggasztóbbnál aggasztóbb EVP-ket lehet megörökíteni. Én egy kicsit libabőrös lettem a storyktól.
(EVP: Electronic Voice Phenomenon, azaz elektromos hangjelenségek, amelyeket az emberi fül nem érzékel, nevezhetnénk fehér zajnak is. Segítség kommunikálni a lelkekkel, ha felveszik a hangot és visszahallgatják.)
Egy árnyembert lencsére is kaptak: 
Az EVP-k alapján, amit hallunk ITT , ha valaki nem is igazán hiszi el ezeket az intézetben történő megmagyarázhatatlan jelenségeket (vagy nem is akar tudni róluk), mégis ott van az a tudat, hogy szegény emberek tényelegesen olyan borzasztó dolgokat éltek át, amit elképzelni se lehet és még haláluk után se kaptak annyi tiszteletet, hogy nevüket felvéssék végső "nyughelyükre".
